Racconti romani

Az utóbbi hetekben Lénárd Sándor mesél sokat az olasz kultúráról és nyelvről, párhuzamosan olvasom a Római történetek és A római konyha című könyvét (a MEK-ben mindkettőből olvashatók részletek), de itt van a könyvespolcon a fejem fölött a híres latin Micimackó-fordítása is. :-) A könyvtárban pedig már kifigyeltem az Egy nap a láthatatlan házban című regényét is, amelyben így ír: "semmi sem nehezebb, mint megérteni egy idegen konyha nyelvtanát! Könnyebb a hamisítónak, aki rendelésre reneszánsz Madonnát, barokk trombitáló angyalt szállít."

Ez a szakasz pedig A római konyha című könyvében olvasható:

Mercato dell'Esquilino, egy kedvenc hely... :-)

"Róma nyelvét és a zuppát én magam sora Emma (sora = signora), jó házmesternénink védő köténye mellett sajátítottam el. Micsoda öröm, hogy éppen abban az ősódon házban lakhattam! Már a második világháború előtt sem volt könnyű ágyat találni a Piazza Navona és a Tiberis között... a ponte (híd) kerületben, ahol a Rossini család háza és XII. Pius pápa szülőhajléka áll, meg a régi őrtornyok, köztük a Tor Millina... hát persze hogy ennek a derék asszonynak a zuppáját dicsérem, aki fél évszázadnyi olasz történelem szemtanúja volt, pontosabban: látta mindazt, ami a Piazza Navona és a Tiberis között történt. Tartotta magát ugyanis ahhoz a nemes hagyományhoz, amely szerint egy tisztes matróna sosem hagyja el szűkebb pátriáját, a kerületet, ahol él. Minek is, amikor mindegyikben van szenesember, borkereskedő, patika? Sora Emma kislány korában járt egyszer a Szent Péter téren. Ezzel az ő utazás iránti igénye mindörökre ki volt elégítve. Egy dologból azonban nem engedett: minden pénteken kiment a Campo de' Fiorira halat vásárolni, jóllehet a csaknem tízperces út során kénytelen volt keresztezni a Corsót, birodalmának a határát. Kiváltságnak tekintem ma is, hogy elkísérhettem, szatyrát cipelhettem!
Utunk a Korallok utcájából kifordulva a Palazzo Braschi, a fasiszta pártközpont mellett vezetett el.
- Se ne andranno! - jelentette ki sora Emma. Vagyis hogy ezek majd eltakarodnak innét. És állával a tekintélyes épület felé bökött, melynek sarkán a Pasquino-szobor már csaknem húsz éve hallgatott. Akkoriban - 1939 elején - Európa számos külügyminisztere sem volt ilyen jól tájékozott. Ezért föltételezem, hogy Emma néni a zuppareceptjét is megbízható forrásokból szerezte."