nyelvtanulás alulnézetből

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 13., szombat

Rincorrere i dinosauri

21:14 Posted by Kámán Veronika , No comments
A múlt héten vettem egy könyvet, a címe: Mio fratello rincorre i dinosauri. A szerző, Giacomo Mazzariol még csak 19 éves, a könyv pedig az ő története és az öccséé, Giovannié, aki Down-szindrómás (ahogy a könyv címe rögtön el is árulja: Storia mia e di Giovanni che ha un cromosoma in piú), és akkor született, amikor Giacomo hétéves volt.

A könyvnek mintegy előtörténete ez a videó, amelyet Giacomo 2015-ben a Down-világnapra készített, és amelyre ez alatt a szűk másfél év alatt majdnem kétszázezren kattintottak. A főszereplő ki más lenne, mint Giovanni.



A regény az Einaudinál jelent meg idén. Elég könnyű beszerezni: Olaszországban megtalálható kisebb könyvesboltokban vagy szupermarketekben (de ez nem von le semmit az értékéből), de itthonról is megrendelhető. A kiadó honlapján bele is lapozhattok (PDF).

Még csak most kezdtem el olvasni, de az a tapasztalatom róla, hogy nemcsak a maga történet megragadó, de a nyelve logikus, jól követhető, nem gubancolódik bele az ember - mezítlábasoknak ideális!

Arról pedig, hogy hogy született, miről szól a történet, Giacomo Mazzariol mesél egy interjúban:

Marzo 2015. “Da vedere!”, posta l’amico su Facebook, mentre condivide il video di un finto colloquio di lavoro dove il candidato in giacca e farfallino è Giovanni, un ragazzo affetto da sindrome di Down, esaminato dal fratello Giacomo, diciottenne. E tra i miliardi di filmati banali, aforismi melensi e battute stantie, quella clip girata in economia di mezzi, ma pervasa da una simpatia contagiosa, conquista la Rete con la forza delle storie semplici (“The Simple Interview”, si chiama, la trovate su YouTube) e vere. A distanza di un anno Giacomo Mazzariol racconta in un libro, Mio fratello rincorre i dinosauri, in uscita per Einaudi il 26 aprile, la storia di Giovanni, che ha un cromosoma in più. E di sicuro non solo quello. 

Cominciamo dal video che vi ha reso famosi. Com’è nata questa idea? 
È nata alla fine di un percorso: il mio. Per circa dodici anni ho faticato a vedere mio fratello per quello che è, perché ero troppo impegnato a vedere quello che non è. Sì, è vero, Gio non sa moltiplicare tredici per sei, ma sa far sorridere la gente in un modo unico, tutto suo. Gio non saprà mai guidare, ma andare in macchina con lui è comunque un’esperienza indimenticabile. Così un giorno mi sono chiesto: perché non regalare il mio sguardo anche ad altre persone? E perché non provare a raccontarlo con un video?

Nel libro racconti la vostra vita con Giovanni prima ancora che lui nasca, con il “doppio annuncio” dei genitori a te e alle tue sorelle Chiara e Alice. Uno: avrete un fratellino. Due: sarà un fratellino speciale.
Il primo annuncio è carburante per il cervello e per il cuore. Ancora di più se hai cinque anni e vuoi proprio un fratello maschio con cui finalmente fare la lotta sul lettone dei genitori. Poi arriva la parola speciale, che io collego subito a supereroe. Ora posso dire che quella parola, speciale, pronunciata dai miei genitori, be’, quella parola mi ha salvato. Sì, perché io mi fido di loro, e se loro mi dicono che Gio è speciale, allora lo è davvero, e passerò tutta la vita a cercare in che cosa sia speciale.

A sette anni immagini Giovanni come un agile compagno con cui lanciarti alla conquista del mondo, e per regalo di benvenuto gli compri un ghepardo di peluche. Ma lui sarà un “ghepardo lento”, uno slow cheetah, come il pezzo dei Red Hot Chili Peppers. 
Il fatto è che dobbiamo stare attenti alle aspettative che abbiamo sulle persone. Perché le persone sono imprevedibili, sono fatte di emozioni, irrazionalità, sentimenti. E intelligenze: al plurale. E stato questo il mio primo errore: mi aspettavo qualcosa da mio fratello prima ancora di conoscerlo. Ho guardato Gio con i miei occhi e volevo che lui fosse un ghepardo, uno forte insomma. Alla fine però ho capito che un po’ ghepardo lo è, e che sa essere anche molto veloce. Semplicemente, ho cambiato il modo di misurare la velocità.

È una storia dove non mancano le difficoltà, le paure, gli imbarazzi. Ma quello che dalle tue pagine esce più di tutto è la fantasia e la forza d’animo della vostra famiglia. Per dirla alla Marzullo, voi Mazzariol vi sentite una normale famiglia speciale, o una speciale famiglia normale? 
E allora, dopo essersi fatto la domanda, “si dia la risposta”. Ritengo che non esistano famiglie normali, poiché la normalità non è altro che una media tra tutte le anormalità. In realtà sono le piccole differenze che rendono anormali le famiglie a renderle davvero speciali. È la parola speciale a essere sinonimo di famiglia

2015. november 15., vasárnap

Mi chiamo Francesco

18:56 Posted by Kámán Veronika , , , No comments
A minap megint elővettem azt a könyvecskét, amit Assisiben vettem meg - nagyon örültem, amikor rábukkantam a Santa Maria degli Angeli melletti könyvesboltban. Eredetileg nem éppen olasz ugyan, elvégre a szerzője a néhai vietnámi bíboros, François-Xavier Nguyễn Văn Thuận, akit Tanzániában és Nigériában, egykori szolgálati helyein szívesen hívtak egyszerűen csak Feri bácsinak. Ez a kötet - ami egyébként megjelent magyarul is - az Öt kenyér és két hal (Cinque pani e due pesci) címet viseli, erőteljes és örömteli tanúságtétel arról, hogy Isten jelen van a fogságban is, az elviselhetetlenül nehéz körülmények között is, a szenvedésben is. Văn Thuận bíboros 1975-ben, 47 évesen lett Saigon koadjutor érseke - két nappal kinevezése után a kommunista rezsim letartóztatta: tizenhárom évet töltött börtönben, ebből kilencet magánzárkában, rettenetes körülmények között. 1988. november 21-én, Mária bemutatása ünnepén szabadult, így hát gyakran mondogatta: Mária az, aki kiszabadított engem.



Ő maga így fogalmaz a kötet fülszövegében:
Più volte soffro interiormente perché i mass media vogliono farmi raccontare cose sensazionali, accusare, denunciare, eccitare la lotta, la vendetta... Questo non è il mio scopo. Il mio più grande desiderio è di trasmettervi il mio messaggio dell'amore, nella serenità e nella verità, nel perdono e nella riconciliazione. Voglio condividervi le mie esperienze: come ho incontrato Gesù in ogni momento della mia esistenza quotidiana, nel discernimento tra Dio e le opere di Dio, nella preghiera, nell'eucaristia, nei miei fratelli e nelle mie sorelle, nella Vergine Maria, guida del mio cammino.

Ez a kis könyv a börtönévekben szerzett tapasztalatok gyűjteménye - emlékirat, napló, visszaemlékezés, reflexió. A címe is azért szól az öt kenyérről és a két halról, mert 5+2 lelki alappillért fogalmaz meg a börtönévek tapasztalatából, olyanokat, mint a jelen pillanat megélése, különbségtétel Isten és Isten művei között, az imádság, az Eucharisztia - és így tovább. Olvassátok el, ha van rá módotok, akár magyarul, akár olaszul, vagy bármilyen más nyelven. Az a nagyon jó hír, hogy az egész olvasható az interneten is!

Ez a néhány mondat különösen fontos most:

Davvero, Signore, è qui la mia catterdale, qui è il popolo di Dio che tu mi hai dato affinchè me ne prenda cura. Devo assicurare la presenza di Dio in mezzo a questi fratelli disperati, miserabili. È la tua volontà, allora è la mia scelta.


Fotó: asianews.it

2014. október 26., vasárnap

L'adolescenza non è una malattia


... azaz a serdülőkor nem betegség. Ez a címe annak az előadásnak, amit Alessandro D'Avenia tartott idén áprilisban (korábban emlegettem már őt itt). Nagyon szerettem, mert egyszerre tudott szólni a felnőtt (adott esetben a kamasz korosztállyal tanárként vagy szülőként küzdő) hallgatósághoz, de a serdülőkhöz is - és közben az egész végig szórakoztató is, mély is.




És közben - nem éppen legálisan :-), de - megtaláltam Alessandro D'Avenia két könyvének teljes szövegét. Letölthetőek innen:

2014. január 12., vasárnap

Salvia, menta...

17:46 Posted by Kámán Veronika , , No comments
A következő hetekben munkás időszak várható, így kicsit félek is, sikerül-e rendszeresen frissíteni a blogot.

A minap elgyengültem, és a Klauzál13-ban a raklapos könyvvásáron megvettem ezt a könyvet:

Nagyon tetszik benne, hogy nem egy egyszerű szakácskönyv (recepteket találunk az interneten is) vagy album (elérhetetlen áron), hanem inkább kultúrtörténeti, gasztronómiai útmutató, tartományonkénti felosztással.

Azt is nagyon szeretem benne, hogy - amennyire meg tudom ítélni - nyelvileg is elég pontos, így sok alapanyag, fűszer, sőt konyhai eszköz (pl. késfajták!) neveit is hozza nemcsak magyarul, de olaszul is. Ezek között gyakran még magyarul is nehezen igazodom el... :-) és idegen nyelven (nemcsak olaszul) is nehezen tanulom őket. Itt viszont képekhez, elkészítési módokhoz, ételekhez, tájegységekhez kötődnek.

Az egyik oldalpár például a zöldfűszerekről szólt:

alloro - babérlevél
aneto - kapor
anice stellato - csillagánizs
anice - ánizs
basilico - bazsalikom
borragine - borágó
cacao - kakaópor
camomilla - kamilla
cardamomo - kardamom
cerfoglio - turbolya
canella - fahéj
chiodi di garofano - szegfűszeg
coriandolo - koriander
cren, rafano - torma
crescione - zsázsa
cumino - köménymag
estragone, dragoncello - tárkony
erba cipollina - snidling
ginepro - boróka
maggiorana - majoránna
menta - fodormenta
noce moscata - szerecsendió
origano - oregánó
pepe - bors
peperoncino - chilipaprika
prezzemolo - petrezselyem
rosmarino - rozmaring
salvia - zsálya
timo - kakukkfű
vaniglia - vanília
zafferano - sáfrány
zenzero - gyömbér

2013. október 14., hétfő

Divorare i libri

18:09 Posted by Kámán Veronika , , , No comments
Körülnéztem a polcomon, hogy megtaláljam, melyek azok a könyvek, amik az elmúlt pár évben az innen-onnan összeszedett olaszmorzsákat segítettek valamennyire rendszerbe foglalni. 

Grammatica italiana per tutti

Ez a könyv a legjobb összefoglaló nyelvtan, amit eddig használtam akár olaszul, akár más nyelven. Alapvetően nem nyelvtanulóknak írták, hanem olasz anyanyelvűeknek (afféle "Kis magyar nyelvtan"), de előszeretettel ajánlják nyelvtanulóknak is.

Nagyon életszerűek a példái, világos a szerkezete, a stílusa, és megelőzendő a túlságosan tömény nyelvtani magyarázatokat, minden oldalra jut valami keretes érdekesség: Curiositá; Da sapere; Si dice, ma non si scrive.


Sztanó László: Olasz-magyar kulturális szótár

Ez a könyv az első élményem arról, hogy szótárat is lehet olvasni úgy, mint egy regényt: az első oldaltól az utolsóig. Ahogy a szerző, Sztanó László (a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékének docense) írja az előszóban: egy kulturális szótár műfaja nehezen meghatározható. Ismeretterjesztő munka, szótár, de nem kultúrtörténet. Nem útikalauz, nem nyelvi szótár és nem szólásgyűjtemény, nem rendhagyó esszé a mai olaszokról, és nem pletykagyűjtemény. Hanem - azt hiszem - mindezek együtt egy kicsit. Talán árulkodó: leghosszabb szócikke a több mint hat hasábot kitevő "identità italiana".

Egyik ajánlója így ír a kötetről: "Olaszország egyébként is az a hely, ahol még élni érdemes, Istent szeretni, enni, inni, szeretkezni, négy-öt gyerekkel hangosan veszekedni, eget-tengert nézni, téren ülni éjfélkor, harangzúgást hallgatni, januári reggeleken összeszedni a narancsot a fa alól, focit nézni, elszenderedni, és inkább soha fel nem ébredni."

Le parole italiane; Italiano per modo di dire

A munkám mellett nem tudok rendszeres és módszeres időt szánni a nyelvtanulásra, a fő felhajtóerőt a kíváncsiságom adja, a módszeres tanulást pedig leginkább a göngyölgetés, a hólabda-módszer jelenti, ez a két könyv a precíz, módszeres tanulást - amúgy nagyon helyesen - elváró Progetto Italiano után igazi felüdülés volt. Az tetszik az Alma Edizioni sorozatában, hogy önálló, felnőtt nyelvtanulásra és érdeklődő nyelvtanulókra alapoz. Eddig a fenti két könyvet használtam a sorozatból, mindkettő lényege a szókincsbővítés, a nyelvet életszerű szituációkban használtatva vezetik végig a nyelvtanulót a témákon. A rávezetés a módszere, néha kőkeményen, de rákényszerít, hogy gondolkodj és ne a szótárhoz siess, ha nem értesz valamit. Ezért szeretem nagyon mindkét könyvet! :-)

Itt bele is lapozhatsz:

Dizionario Garzanti della lingua italiana

Ezt a kopott, 1982-ben kiadott Garzanti-szótárat Rómában vettem egy utcai árusnál alig néhány euróért egy hosszú nap kezdetén, nem bántam, diadalmasan hurcoltam magammal egészen estig. Épp olyan szamárfülés, kopott, mint ez itt, a képen. :-) Szeretem bújni az összefoglaló táblázatait, a szószedeteket és a részletes ábrákat. Ha a fenti két könyv használatakor szótáraznom kellett, ezt a könyvet vettem elő legszívesebben. Tudom, hogy van frissebb kiadás, de nagyon megszerettem ezt a kötetet!