 |
| Rómában (saját fotó, pont itt) |
2010 utolsó és 2011 első napjait Rotterdamban töltöttem egy nemzetközi találkozón harmincezer fiatallal. A sors úgy hozta, hogy a hét során a társaság, amelyhez tartoztam, barátságot kötött egy milánói csapattal, így nem telt el néhány nap, és segítségükkel elsajátítottuk az (észak-)olasz szókincs elengedhetetlen elemeit ("io sono italiana", "la vita è bella", "terún" és így tovább...), sőt a szilveszteri buliban tiszteletbeli milánóiként már közös műsorszámot adtunk elő Lombardia kultúrájának mélységeiből merítve olasz barátainkkal. :-)
Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol visszafordíthatatlanul megfertőződtem: innentől már nem tudtam elképzelni, hogy ne értsem, ne beszéljem legalább egy kicsit ezt a barátságot, közvetlenséget, befogadást szimbolizáló nyelvet.
Úgyhogy belecsaptam, de csak amúgy mezítlábasan, kíváncsiságból, nem tanfolyamon vagy nyelvtanárnál, hanem inkább könyvek, az internet, na meg persze az olaszul tudó barátaim segítségével. A kaland harmadik éve tart, és a metódus azóta sem változott, csak a kíváncsiság nő bennem napról napra. Mikor belevágtam, szívesen olvastam volna olyan blogokat, amiken a nyelvtanuló tapasztalatait követhetjük végig lépésről lépésre, de csak elvétve találtam ilyeneket - most megkísérlek az útjára indítani egy ilyen naplót. Ha olvassátok, vegyétek figyelembe, hogy útközben vagyok, el-eltévedek. De azért gyertek, menjünk együtt!
Próbáltam valami kezdéssel, kezdettel kapcsolatos olasz kifejezést, közmondást találni ez elé a nyitóposzt elé, így felütöttem a MDD-t, és ezt találtam: il buon giorno si vede dal mattino. Azt jelenti, a jó kezdet fél siker.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése