A képregények (racconti a fumetti - most tanultam ezt a szót) és a karikatúrák (vignette, caricature) nagyon sokat segítenek a nyelvtanulásban: a szövegelemek mindig nagyon tömörek, nem feltétlenül "irodalmiak" - ez a két tényező nálam máris könnyen behúzza a kéziféket: néha nehezebb egy négykockás képregényt megérteni, mint egy újságcikket... Ez a tömör nem-irodalmiság viszont segít, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a mindennapi, beszélt nyelvhez, amit az élet - itt a képkockák - kontextusa tesz értelmezhetővé. Nem mondom, néha inamba száll a bátorságom vagy fölbosszant, ha épp csak az utolsó képkocka - a poén - szövegét nem bírom összerakni, de ez csak nagyobb motivációt jelent, hogy addig kapargassam a szöveget, amíg rájövök a nyitjára.
Szívesen olvasom például őket:
La filosofia dei Peanuts
almeno = legalább
bisogno = hiány, ínség
c'è bisogno = kell valami, szükség van valamire
avere bisogno di qc = szükség van valamire
Calvin &Hobbes
uomo di neve = hóember
Simple&Madama
trappola = csapda (átv.)
Szuper az oldal!
VálaszTörlés